Nagy Imre:

Fújjuk a magunkét

A mezőkövesdi Fúvószenekar megalakulásának 50. évfordulójára

Mindig öröm, ha egy olyan új könyvet mutathatunk be, amely városunk szellemi örökségeit gyarapítja. Nagy Imre „Fújjuk a magunkét” című könyvében az elmúlt 50 év Mezőkövesd zenei történelmének egy kis szeletét, a fúvószenekarnak fél évszázados munkáját írta meg.

A történet 2003-mal kezdődik, majd a végén ugyanide tér vissza, mintegy keretbe foglalva az ötven év eseményeit. Könnyed stílusban, anekdotázva meséli el a külföldi és belföldi élményeket, fellépéseket, sikereket, ezek izgalmait, örömeit. Először egyedül, majd a mazsorett csoporttal szövetkezve hozták, gyűjtötték az elsőknek járó érmeket, emléklapokat.

Mindezeket az eseményeket több mint 100 fekete-fehér és színes fotó illusztrálja, emléket állítva az alapítóknak, a jelenlegi és az eddig a zenekarban játszó tagoknak és hangszereiknek. Színesítik a történetet Fügedi István visszaemlékezése a zenekarba kerülésről, „játszótársairól” és élményeiről.

Csirmazné Cservenyák Ilona

Csörgedező források

Mezőkövesdi magánájtatosságok énekei

Ajánlás

„Csörgedező források” – a mezőkövesdi magánájtatosságok sajátságos énekgyűjteménye, a teljesség igénye nélkül. ez a kiadvány a különböző imacsoportok által közkedvelt énekek egybefoglalása, mely tartalmazza a hívek ajkáról összegyűjtött régi és új változatokat. huszonöt éves egyházzenei szolgálatban eltöltött tapasztalatom azt bizonyítja, hogy a régi énekek „életben tartása” létszükséglet a hívő nép körében. Ez a gondolat vezérelt az énekeskönyv kiadására, mely magába foglalja a majd másfél évtized alatt Mezőkövesden szerzett tapasztalatokat, és a közös éneklés által Istenre való ráhangolódás élményeit, hálaadásait, kéréseit, fohászait. Hiszem és remélem, hogy ezáltal is a fiatalság körében a már nem ismert, vagy feledésbe merülő helyi énekek újjáélednek és „tovább élnek”. Ajánlom mindenkinek, mint hasznos segítséget, aki e magánájtatosságokban tevékenyen részt vesz.

Mozer János
kántor – karnagy

A II. Vatikáni Zsinat azt kérte, hogy „A vallásos népéneket is gonddal kell ápolni”. Ez a kérés megegyezik Plébánosom felhívásával, amely a kántor eskü alkalmával hangzott el: „ápold és gyarapítsd e nép énekét”. E kis énekeskönyv meg szeretné menteni és újra kézbe adni mindenkinek ezeket a gyönyörű népénekeket. Vegyük kézbe és szent Jakab ap. lelkületével énekeljük: „Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék. Jó kedve van? Énekeljen zsoltárokat!” /Jk. 5,13/

Török László
kántor – karnagy

Varga Marianna:

Mezőkövesdi matyó hímzés

AJÁNLÁS

Varga Mariann, mint néprajzkutató közel fél évszázada foglalkozik a magyar – ezen belül a matyó – népművészet kérdéseivel.

Könyve történeti fejlődésében ismerteti meg és tárja olvasója elé e méltán világhírű hímzésnek a legszebb alkotásait, s azok alkotóit. Az olvasó megismerheti belőle a matyó hímzésben is megtalálható régi stílust (17-19. sz. eleje), az új paraszti stílust (19. század), mely egyben a matyó hímzés virágkorát is jelenti. De ismerteti a matyó népművészet legújabb alkotásait: a legújabb stílust, sőt napjaink népi iparművészetének számos remekét. Ez egyben arról is bizonyságot tesz, hogy a matyó hímzés nem csupán múzeumi tárgy, hanem él, nagyon is él és hirdeti népének alkotóerejét. Életben tartását, továbbvitelét azzal is szolgálja a könyv, hogy gyakorlati útmutatást ad öltéstechnikájához és tájékoztat a hímzéshez szükséges alapanyagokról, hímzőfonalakról. A rajzok magas színvonala Kertész Istvánné, a Népművészet Mestere, korszakunk elismert, országos hírű alkotója kezemunkáját dicséri, mint több hímzés is a kötetben. Megtudhatjuk a műtárgymásolás és újraalkotás szabályait, tanácsokat kaphatunk a minták kicsinyítéséhez és nagyításához, azok másolásához.

A kötet részleteiben és egészében is hiánypótló szerepet tölt be. Monográfiaként is egyedülálló, hiszen ilyen mélységekig még egyetlen mű sem tárta fel a matyó hímzés sajátosságait. Egyedülálló abban is, hogy feldolgozza a népi iparművészeti matyó hímzés immár félévszázados történetét is. A rajzokkal, gyakorlati útmutatókkal, kiváló illusztrációs anyaggal nemcsak elméleti szakemberek, hanem gyakorlati hímzők számára is gazdag információs anyagot közvetít.

Barsi Hajna

Dr. Szigeti Klára

Kisjankó Bori rajzai

A címmel ellentétben a szerző nemcsak a híres matyó íróasszony által rajzolt csodálatos matyó motívumokat mutatja be, hanem rövid áttekintést ad a matyó népviseletről, valamint a matyó hímzés korszakairól is. Kisjankó Borin kívül bemutatja a híres matyó íróasszonyokat, majd külön fejezetet szentel Kisjankó Bori életének és művészetének. Ezután következnek a híres íróasszony rajzai a rajzok pontos leírásával. A füzetszerű könyvben bőséges bibliográfiát is találunk, melyek a matyó kultúrához kapcsolódnak.

Matyóföld kultúrájáról IV.

A feltáratlan matyó örökség és értékelése – a 2010. év felolvasóüléseinek anyaga –
(szerk.: Pap János)

Pap János, MAME elnök által szerkesztett könyv a 2010-es év felolvasóüléseinek anyagát tartalmazza. A Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete fontos feladatának tekinti, hogy minél jobban feltáruljon Mezőkövesd múltja és jelene.

Köszöntő

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy köszönthetem a IV. Matyóföld Kultúrájáról című felolvasóülés résztvevőit, az írások szerzőit. „Nem értheti meg a jelent az, aki a múltat sem ismeri.”- hangzik a mondás. Nekünk, matyóknak, mezőkövesdieknek bizony van mire emlékeznünk. Elég csak említenem világszerte ismert kultúrát, gyógyvizet, az erre épült gazdasági, társadalmi életet, továbbá az ezen felnőtt civil szervezeteket. Az ember sokszor olyan természetesnek veszi, hogy igen, vannak különböző szervezetek, klubok, olvasói körök, amelynek tagjai hol a közönségnek, hol maguknak átadják azokat a gondolatokat, amelyeket fontosnak tartanak elmondani. Ám tudnunk kell, hogy mindannyian szegényebbek lennénk, ha ők nem vetnék papírra mindazt, amit munkájuk, hivatásuk, vagy szabadidőben folytatott kutatómunkájuk révén a városról megismertek. Megnyitókon az ember gyakran hall hasonló gondolatokat a rendezvényt éppen köszöntő meghívott előadótól, városvezetőtől, de úgy gondolom, ez nem puszta frázis. Hogy miért nem, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a vállalkozás, amelybe a mostani városvezetés kezdett. 2010-ben azt a célt tűztük magunk elé, hogy a matyóság, a város története a jövőben ne csak a könyvtár, a kulturális klubok rendezvényein kerülne szóba, hanem – ahogy kiállításoknál is szokás, – vándorútra indulna. Olyan vándorútra, amelyen bejárná a várost, eljutna az iskolákba, a fiatalokhoz is. Amellett, hogy múltunkat szeretnénk az iskolai oktatás tárgyává tenni, elindult egy szervezőmunka is, amely egy monográfia elkészítését tűzte célul. Ideje végre hitelesen, teljes körűen és egységes kiadásban bemutatnunk Mezőkövesd történetét. Ez a munka csak úgy lehet eredményes, ha van mit, van honnan és van kiktől gyűjtenünk. Rendkívül fontosnak tartok minden olyan munkát, amely megörökíti az utókornak mindazt, ami a város életét gazdasági, társadalmi és kulturális értelemben is meghatározta, illetve meghatározza. Bízom abban, hogy az itt olvasható előadások is hasznos építőkövei lehetnek majd ennek a küldetésnek! Ezen gondolatok jegyében ajánlom a kötetet a Tisztelt Olvasó számára!

Hajdú András alpolgármester

Tartalom

I. A matyók mezőgazdasága és kísérlet az ipar meghonosítására

Hajdu Ráfis János: Mezőkövesd egykori parasztsága mai szemmel
Hajdu Ráfis János: Mezőkövesdi szőlők a XX. század közepéig
Kádár Zoltán: Két gépgyár a magyar műszaki zsenialítás tükrében…
Lázár Mihály: A Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi 3 sz. Gyáregységének, majd Gyárának rövid története
Szlovák Sándor: Artézi kutak Mezőkövesden 2010

II. A matyók népművészete, hagyományainak mesterei és a Zeneiskola története

Sorki Dala Andor: A gyökerek élni akarnak
Pap Pál: Mi lesz veled, (matyó) népművészet?
Pap Pál: A matyóság néhány krónikása
Dorogi Ferenc Miklós: A Matyóföldről írták 1927-ben
Pap János: Fél Edit születésének 100. évfordulója és Gari Margit
Mozerné Horga Stefánia: A mezőkövesdi zeneiskola története a kezdetektől napjainkig

III. A mezőkövesdiek vallásossága

Varga László: Páter Jámbor mezőkövesdi és bogácsi évei 1918-1919
K. Dudás Mária: A Mezőkövesden működő vallási alapú közösségek napjainkban

IV. Művészeink, íróink évforduló

Bíró József: Játék és valóság
Pap János: Jegyzet Garamszeghy Sándor színművész, író és Jablonkay Éva operaénekesről
Gyenes László: Nagy magyar írók évforduló
Medvigy Endre: Sinka István, a balladás Fekete Bojtár

Matyóföld kultúrájáról III.

A feltáratlan matyó örökség értékelése – a 2009. év felolvasóüléseinek anyaga –
(szerk.: Pap János)

Pap János, MAME elnök által szerkesztett könyv a 2009-es év felolvasóüléseinek anyagát tartalmazza. A Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete fontos feladatának tekinti, hogy minél jobban feltáruljon Mezőkövesd múltja és jelene.

Részlet a bevezetőből:

„… 2009-ben melyek is voltak témáink a felolvasóüléseken? Ezeket csupán jelezni szeretném. Van arra lehetőség, hogy akár az előadás anyaga elolvasásával, akár kutató munkával róla többet tudjunk. Történelmi, kulturális előadásainknál megtudhatjuk a híres, régi mezőkövesdi egyházi anyakönyvek rejtelmes és egyedüli értékeit, a II. világháború mezőkövesdi igaz történetét, a járások megszüntetésének helyzetét, a matyósággal foglalkozó filmek tudásunkat kiegészítő szépségeit, ismereteit. Az irodalom területéről, hogy miért fontos nekünk Janus Pannónius, Radnóti költészete, egy matyóföldi költő (Sorki Dala Andor) verseinek elemzésével egész irodalmunk helyzetére is utalva. A néprajz-népművészet terén Győrffy Istán, Móra Ferenc és Szabó Zoltán munkáinak kövesdi vonatkozásait, az utánozhatatlan székely kapu népszerűségét. Nyelvészetben a mai szóhasználat kirívó jelenségeiről, a képzőművészetben a karikatúra szükségességéről olvashatunk. Témáink felsorolása után mégegyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az országos évfordulókra figyelemmel voltunk, de a mezőkövesdi olvasókat is érintették valamilyen módon előadásaink.”

Pap János, a könyv szerkesztője

Matyóföld kultúrájáról II.

A feltáratlan matyó örökség értékelése
– a 2007. és a 2008. év felolvasóüléseinek anyaga –
(szerk.: Pap János)

Matyóföld kultúrájáról II. Pap János, MAME elnök által szerkesztett könyv a 2007-es és 2008-as év felolvasóüléseinek anyagát tartalmazza. A Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete fontos feladatának tekinti, hogy minél jobban feltáruljon Mezőkövesd múltja és jelene.

Minden ismertetésnél többet mond a könyv tartalma:

2007

Jéger Károly: Ezer éve született Szent Imre herceg
Bán József: Simon Istvánné Gari Takács Margit élete és munkássága (1907-1998)
Pap János: Dr. Sándor István a mezőkövesdi gimnázium tanára, néprajztudós (1907-1993)
Kóró Józsefné: A matyók Vilma nénije Dajaszászy Józsefné Dietz Vilma (1882-1965)
Dorog Ferenc Miklós: Matyó Mit tudnak mások a Matyókról?
Komjáthyné Lévai Ildikó: Kodály és az énekoktatás
Kolyvek István: Szederkényi Anna írónő (1882-1948)
Viga Gyula: Egy eltűnt település emlékezete – Nagyecsér
Pap János: Miért szűnt meg Nagyecsér tanyaközpont?
A nagyecséri római katolikus templom építésének rövid története
Csirmazné Cservenyák Ilona: Nagyecsér a mezőkövesdi Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében
Kiss Mátyás: A nagyecséri gyűjtőúton

2008

Márton József: A családfakutatás nehézségei
Daragó Károly: Víg Rudolf (1929-1983)
Jéger Károly: A reneszánsz év — Mátyás király Mezőkövesden
Pap Pál: ’56-OS MATYÓK Kupak Lázár János
Hajdu Ráfis János: Mezőkövesd és környéke malmai a XX században
Pap János: Nagy Imre miniszterelnököt 50 éve végezték ki
Pap János: Illyés Gyula (1902-1983) és Mezőkövesd írója, Kiss Gyula levelezése – Illyés Gyula negyedszázada hunyt el
Kiss Mátyás: Wass Albert emlékhelyei a trianoni és a történelmi Magyarországon
Gáspár Anita: A Szent László Gimnázium könyvtárának rövid története

Matyóföld kultúrájáról

A feltáratlan matyó örökség értékelése

A Pap János, MAME elnök által szerkesztett könyv a 2005-ös év felolvasóülésének anyagát tartalmazza. A Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete fontos feladatának tekinti, hogy minél jobban feltáruljon Mezőkövesd múltja és jelene. A felolvasóülés célja az volt, hogy az előadók olyan témát dolgozzanak fel, amelyek nem, vagy csak kevéssé voltak föltárva. Így olvashatunk többek között városunk 1905-ös villamosításáról; a Zsóry-fürdő létrejöttéről; ízelítőt kaphatunk a családfakutatás módszeréről; megismerhetjük a Szent Anna kultuszt; újabb adatokat kapunk Dala József és Takács István művészetéről; a Matyó Múzeum átalakulásáról; a negyedik matyó falu, Dolya életéről; a népi írók munkájáról; Kiss Gyula és Benkóczy György írásairól; a Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményéről, mely további kutatáshoz használható. A könyvet színes és fekete-fehér fotók teszik még élvezetesebbé.

Farkas Attila:

Családfakutatás Mezőkövesden II.

Előszó

A Családfakutatás Matyóföldön című könyvemmel kapcsolatban megjegyezték, hogy abban csak a mezőkövesdi anyakönyvekkel foglalkozok, ezt csupán anyagi és terjedelembeli korlátok miatt tettem, most pedig könyvem címéhez híven a további két matyó település Szentistván és Tard anyakönyveiről is szólok. A családfakutatás egyéb kiegészítő forrásairól is írok, most is csak a terjedelmi határok figyelembevételével, és szeretném, még ha további könyveket is ki tudnák adni, hiszen ez a téma kiaknázhatatlan.

A családfakutatás kiegészítő forrásairól sokat találhatunk, levéltárakban, ahol a régmúlt emlékeit őrzik. A levéltárakkal kapcsolatban két idézet is eszembe jutott: az egyik a „scripta manent”vagyis az írás megmarad, ezt könnyen beláthatjuk, hiszen csak az marad fenn amit leírtak valamikor, mert a „szó elszáll, az írás megmarad”. A másik idézet pedig ami több levéltárban olvasható: „HIC MORTUI VIVUNT ET MUTI LOQUNTUR” vagyis „Itt a halottak élnek és a némák beszélnek”, azt hiszem ehhez a kijelentéshez nem kell sokat hozzáfűznöm, mert a levéltárakban őrzött iratok őrzik a múlt emlékeit, és mutatják be az akkor élt emberek hétköznapjait, és az iratokból derül fény az egyes emberek tetteire. Ez a felirat olvasható a sátoraljaújhelyi levéltárban is ahol Kazinczy Ferenc 16 éven át dolgozott. Kazinczy Ferencet azért is említettem meg mert idén születésének 250. évfordulója van, aki a magyar nyelv kiemelkedő alakja, ezért 2009-et a Magyar Nyelv Évének is tartjuk. Könyvemben is az akkori helyesírással írtam le a különböző dokumentumokban használt szövegeket, így ne csodálkozzon senki se azon, ha például Kis János Kis jános-ként, vagy kis jános-ként szerepel, ugyanis előfordult hogy kis betűvel írták a vezeték vagy keresztnevet vagy mindkettőt. A tizedesek szót is két k-val írták, a rövid és hosszú magánhangzókat sem mindig a mai helyesírás szerint alkalmazták. A feljegyzések kézzel íródtak, melyek nem könnyen olvashatók, néha pedig elmosódottak, vagy hiányosak. Ebben a könyvben Mezőkövesdre vonatkozó levéltári iratok vannak, de a lehetőségek figyelembevételével a másik két matyó településsel is szeretnék foglalkozni. A szövegekbe gyakran latin szó vegyül, pl. A 1804 Die 4 novembris – mely azt jelenti, hogy 1804. november 4-én. A hónapok magyar megfelelőit előző könyvemben közöltem, ezért azokat most nem közlöm.

Idén 333 éve kezdték el vezetni azt az anyakönyvet Mezőkövesden, amely máig fennmaradt. Bizony egy évezrednek a harmada nem kis idő, és sok pusztulást el kellett kerülnie ennek a könyvnek hogy megőrizze az ősök emlékét!

Ebben az anyakönyvben néha a ragadványneveket külön meg is említik, például egy 1869-es keresztelésnél ezt olvashatjuk: „az anya neve Bán Erzsébet, ragaszték neve Pető Erzsébet”, vagy egy 1872-es házasságnál a következőkkel szembesülünk: „Guba Anna helyett Kovács Anna írandó, mert Guba ragadvány neve”, egy 1872-es halálozási bejegyzésnél megtudjuk, hogy Barczi Ilona „Gábor Ilonának is hívatik”. Egy másik 1879-es halálozásnál a következőket olvashatjuk: „Közönségesen NagySipos Jánosnak neveztetett a nép által”, vagy egy 1891-es halotti bejegyzésből kiderül, hogy „az apa neve Kovács („molnár „melléknéven). Látható tehát, hogy már akkoriban is milyen sokféleképpen nevezték a ragadványnevet, hívták ragasztéknak, ragadványnak, melléknévnek stb.

Különböző vallású emberek adatai is bekerültek az anyakönyvbe, valószínűleg azért mert kis létszámban voltak Mezőkövesden és nem volt itt egyházközségük. Voltak köztük evangélikusok (evangelika, ágoston vallású, lutheránus jelzőkkel szerepelnek az anyakönyvben), reformátusok (helvét hitvallású, kálvinista, református néven szerepelnek), görög katolikusok és convertita-k (konvertita, más vallásra áttérő ember).

Érdekes bejegyzésekkel is találkozhatunk, amik ma már felbecsülhetetlenek, például egy 1874-es halotti bejegyzésből megtudjuk, hogy: „Ezen halottnak a temetésre húzatott meg először a „sz. Adalbert” 16 mázsás harang”.

Ebben a könyvben a terjedelem korlátai miatt nem fűzök magyarázó szöveget, mert ha kissé bonyolultan, körmönfontan fogalmaztak is akkoriban, azért a lényeg kihámozható, és a célom az volt hogy minél több akkori írás beleférjen ebbe a kis könyvbe. A könyv végén azért az előforduló ismeretlen (többnyire latin és akkor használatos magyar) szavakból és rövidítésekből egy szószedet készítettem a könnyebb érthetőség kedvéért. Többek között az egyes tisztségek betöltőinek neveit, bíró választás lezajlását és esküszövegeket közlök. Annyit azért megjegyeznék, ami a könyvből ki is derül, hogy volt Alsó és Felső Tehén Tsordás, Alsó és Felső Tsikos stb., ami arra utal, hogy Mezőkövesdet két részre oszthatták felső és alsó részre. Gyanítom, hogy a felső rész a fő utcától északra, az alsó rész pedig a fő utcától délre terült el. Erre utal a könyvben idézett Búlyi Mihály mezőkövesdi jegyző írása is, aki „alvidék”-et, és „felföld”-et különböztet meg Mezőkövesden. Az alvidék alsó vagy sík-, a felföld pedig felső vagy dombos vidékre utalhat, ez illik is még ma is Mezőkövesdre, mert a fő utcától délre sík terület, északra pedig dombos, meredek partoldalak találhatók.

Ezúton is köszönöm a Borsod- Abaúj- Zemplén – Megyei Levéltár dolgozóinak, akik segítségemre voltak az iratok keresésében. Köszönöm a szentistváni plébánosnak Póta Ferencnek és a tardi plébánosnak Tóth Józsefnek akik engedélyezték az anyakönyvekben való kutatást. Köszönöm továbbá a szentistváni Koncz Andrásnének is és a tardi Fekete Józsefnének akik, saját képeiket nyújtották a könyvhöz.

Remélem, mindenkinek hasznára válik majd ez a könyv!

Farkas Attila

Farkas Attila:

Családfakutatás Mezőkövesden

Ki ne foglalkozott volna már azzal, hogy kik a szülei, rokonai? A gyerekek első szava is általában ez: mama. Később aztán jönnek a többi rokonok is: apa, nagymama, dédmama stb. A családfakutatással is lényegében őket és a szüleiket keressük meg.

Miután az utolsó dédszülőm meghalt, arra gondoltam, hogy össze kellene írni, amit eddig a családról tudok, és ekkor kezdtem el igazán a családfakutatást. is. Célom a könyv megírásával az volt, hogy segítséget adjak a családfakutatással már foglalkozóknak vagy azoknak, akik kedvet kapva ezután kezdik majd el azt. A könyvből kiderül például, hogy hogyan végezzük a családfakutatást, milyen betegségek voltak régen és melyik betegségnek volt a legtöbb elnevezése, a latin foglalkozásnevek mit takarhatnak. Ma már ritka családnevekkel is találkozhatunk, pl. Kocsmáros, Kuli, Kivala, Szőlősi, Tiba, Uj. A könyv végén többek között a latin nyelvű keresztnevek, halálokok, foglalkozásnevek, hónapok, rokonsági kifejezések magyar megfelelőiből egy szószedettel szeretném megkönnyíteni a családfakutatók munkáját.

Farkas Attila