Matyóföld 1959-2009
Matyóföld 1959-2009
Irodalmi és néprajzi évköny
A Matyóföldről írták
Kiss Gyula visszaemlékezése alapján az első szám megjelenése a megyei sajtóban is visszhangra talált. Az Észak-Magyarország című lapban Benedek Miklóstól több cikk jelent meg. Ismertette és értékelte a Napjaink és a Borsodi Szemle 1960/3. számában is. „Hosszas várakozás után elhagyta a sajtót a Mezőkövesden élő írók, tollforgató emberek és a Matyó Múzeum kiadványa, a „Matyóföld’, amely másfél száz oldalon kíván képet adni Mezőkövesd és környéke múltjáról és jelenlegi kulturális helyzetéről (…) …a kötet létrehozói dicséretet érdemelnek fáradságos munkájukért és megérdemelnék a szélesebb körű érdeklődést.”
Először a fővárosi lapok ismerték fel az antológia jelentőségét. Gyurkó László 1960-ban az Élet és Irodalomban terjedelmes cikkben emlékezett meg róla.
Majd pár év múlva szintén az Élet és Irodalomban Csák Gyula lelkesítő mondatai hozták meg az országos elismerést. Egyebek mellett ezt írta: „Bátor és rokonszenves kezdeményezés született Borsod megyében: Matyóföld címmel létrejött az ország első járási időszaki folyóirata… Az okos szerkesztési mód lehetővé teszi, hogy az országos kiadványokban el nem helyezhető, de a tájkultúra fejlődése szempontjából fontos híradások és vitaanyagok napvilágot lássanak.”
„Köszönöm a Matyóföld legújabb számát, elolvastam es nagyon érdekesnek” tartom, érdemesnek arra, hogy tovább folytassátok. További jó munkát és sikereket kívánok ehhez a munkához.” – írta Váci Mihály költő Moldvay Győzőhöz intézett 1964. szeptember 8-i levelében.
Tisztelt Olvasók!
Ezelőtt 50 évvel, 1959-ben nagyon fontos, értékőrző tevékenységet indított el Kiss Gyula és Dala József a Matyóföld című néprajzi és irodalmi periodika megalapításával, melynek jelentőségét már közvetlenül a megjelenése után felismerték, hiszen az Élet és Irodalom című lap az ország első járási kiadványaként üdvözölte a Matyóföldet.
Azt az évkönyvet, amely megalapítása óta napjainkig folyamatosan megjelent, s dolgozta fel magas színvonalon Mezőkövesd és környéke, a matyóság néprajzát, értékgazdag kultúráját, hagyományait, gazdasági, társadalmi és szociográfiai helyzetét
A mezőkövesdiek számára mindig is fontos volt az ősök által ránk hagyott, világszerte híres matyó kultúra, identitás megőrzése, fenntartása és átörökítése. Ennek a törekvésnek az egyik kiemelkedő hírnöke ez a fél évszázados kiadvány, melynek fennmaradása és gyarapodása az alapító, valamint az őket követő jelenlegi szerkesztők és szerzők igényes, odaadó munkájának köszönhető.
A most kezükben tartott könyvben az elmúlt ötven év alatt a Matyóföld Periodikában megjelent legkiemelkedőbb írásokból összeállított válogatást és egy, az öt évtized termését bemutató bibliográfiát olvashatnak. A kötetben szereplő tanulmányok, szépirodalmi, képzőművészeti alkotások révén átfogó képet kaphatunk városunk és a környező települések elmúlt fél évszázados történelméről.
Kívánom, hogy ez a kivételes kiadvány még nagyon sokáig szolgálja megalapításának nemes célkitűzéseit, és hogy mindig legyenek olyan önzetlen szakemberek, akik szerzőként vagy szerkesztőként folytatják a Kiss Gyula és Dala József által elindított értékmentő, hagyományőrző tevékenységet.
A Matyóföld Periodika elmúlt 50 esztendejét bemutató, summázó, jubileumi kiadványt őszintén ajánlom minden mezőkövesdi és Mezőkövesdet szerető polgárnak!
Táliai András
polgármester, országgyűlési képviselő
Dr. habil. Márkus Béla: Lukács Gáspár, a kritikus
Tisztelt Olvasó!
A magyar nép szellemi vagyonának egyik legszebb és legbecsesebb kincse az irodalmi alkotás – a könyv. Mi, „matyók” ápoljuk hagyományainkat, értékeket mentünk és új értékeket teremtünk, tevékenységünk a múlthoz kötődik. szép szokásokat őrzünk és művelünk a ma emberének hasznára és örömére. ezt tesszük most is, amikor a „Matyóföld” periodikát – e szép és tradicionális kiadványt újra megjelentetjük.
Kiss József tanár úr könyve – a személyes érintettség, a mezőkövesdi matyó múlt iránti tisztelet és szeretet okán – érzelmekkel telített, szubjektív értékeket is felvonultató munka. Nemcsak a történész vagy az etnográfus száraz szaktudományának objektív hűvösségével, hanem a helyi tradíciókat mélyen ismerő, azokat naponta átélő pedagógus lokálpatrióta szeretetével fordul a matyóság történelme és annak szereplői felé. Nemcsak a megszólaltatott visszaemlékezők hangjai, hanem a szerző személyes érzései és a múlt megbecsülésére intő gondolatai is megjelennek a kötetben.
Az emlékezet az, ami biztosíthatja egy ember számára a halhatatlanságot. Minél több ember idézi fel alakját, tetteit, szavait, annál biztosabb, hogy legyőzte a halált. Ez azonban csak keveseknek adatik meg.
A mezőkövesdi és tardi népdalok gyűjteménye jó képet nyújt a Matyóföld népzenei hagyományának szívós életéről, a nép emlékezetében még élő értékeiről.
Az emberiség történelmének főutcáján nemcsak évszámokkal jelöljük a mérföldköveket. A fontosabb dátumok mellett helyet kapnak azok a személyiségek, akik nélkül valami egészen más világ venne körül bennünket.
Sosem volt könnyű egy kisvárosban új nevelési intézményt létrehozni, s a történelem vad viharai között is megőrizni benne a tudást és az emberi tisztesség, méltóság iránti ragaszkodást, mint legfőbb pedagógiai hitvallást. Persze ma sem könnyű, de a múlt kiemelkedő személyiségeinek, pedagógusainak, lelkes diákjainak példája megerősít bennünket abban, hogy érdemes.
