Dudás Sándor:

Megnő a föld

– versek –

Ötvenen túl fokozottabban kopik a menny, fogy a „kék, sárga, s a szemnek tetsző zöld”, és „megnő a „föld”. Közelít a számvetés ideje. Az ihlet és a tapasztalat eggyé lobbanó fényében gyérvörösen lobbanó őszutói rózsák, gubbasztó varjúkárogások, szívig érő havak, karácsonyok árván maradt jászlai és a szerelem virágzóhavas almafái világlanak verssé. Ebben a fényben térfölöttivé emelkedik a táj és távlattá nyílik az idő: a hólétől duzzadó patakon bibliai Gedron-híd ível át, a szülőföld erdei kivágott édenek, s a pusztuló „végeken” vizesen ezüstlő júdási kötéldarabként villan meg és kísért a bújkáló Tisza.

A költő és „képíró” Dudás Sándor Bükkábrány polgármestereként is megmarad a tájhaza érzékeny Anteuszának, kinek „mint mezítlábas talpát régen „, most „szívét pirítja a rög „, és szeplős lányarcot lát a tavaszi napban, továbbra is. Áthevült rög és áthevült nap sugározza egymást, saját grafikákkal megjelenített és éveivel egyező számú verset tartalmazó kötetében, földárnyékban is, fényt vetve.

Cseh Károly

Cathlyn Brook:

Betűleves

Él valahol Magyarországon egy újságíró, aki minden nap járva munkája helyszíneit, hatalmas mennyiségű élményanyag birtokába jutott az elmúlt évek alatt. Ezekből mindazt, ami nem fér az újságírás kereteibe, könyvekben teszi közzé Cathlyn Brook néven.

És él valahol, egészen pontosan a Betűleves lapjain egy másik újságírónő: Molly, aki sikeres a pályáján, hébe-hóba a magánéletében is, bár mindkettő bővelkedik fordulatokban, adott esetben megrázkódtatásokban is.

A két személy világának ötvöződése a Betűleves: a történet a 21. század élményeinek alapján íródott, a köztes gondolatok pedig a szerző személyes vallomásai, a főhős szívébe ágyazva.

A történetben Molly életének mintegy két évét követhetjük nyomon, egy kisváros és a nagyvilág lenyomatait kapva a regényben, átitatva az élethez nélkülözhetetlen humorral. Felvillannak benne kis és nagy formátumú személyiségek, hazai és európai helyszínek, hűség és megcsalattatás egyaránt.

Cathlyn Brook Betűleves-e megint egy tipikus metrós- buszos könyvecske: táskánkban, zsebünkben magunkkal vihetjük rohangálásaink közepette, hogy felvidítson, elgondolkoztasson, vagy egyszerűen csak elszórakoztasson mindennapos útjainkon.

Cathlyn Brook:

(M)ilyen a szerelem?

A párkapcsolati dilemmák, a hozzájuk kötődő érzelmek örök kísérői életünknek. A boldogság keresése velünk él, a vágyott és vágyódó nő és férfi közötti harmónia megtalálása elemi érzelmi igényünk. A legintimebb érzések mélységeit feltáró kötet megdöbbentő őszinteséggel és nyíltsággal, ezáltal tehát hitelesen beszél a szerelemről, miközben felveti a jó úton vagyok-e, a mit tehetek, mit vehetek fel, mit adhatok fontos kérdéseit. Két ember őszinte közös vallomása ez egymáshoz fűződő érzelmeikről, élményeikről, a megélt szerelem, testi vágy és intellektuális egyesülés útjain járva.

Polgári Szilvia:

Én, Marcus

„Szerettem volna elmondani, mennyire sajnáltam, amikor kiscsibe korában sírt, és megértem azt, hogy egyszer világgá akart menni, mert egyszer én is akartam, de mióta itt élek vele, már nem akarok megszökni többé. Jó lett volna elmondani, hogy szerintem a sors nem véletlenül vezérelte őt ezer meg ezer közül pont arra a nyomorúságos helyre, ahol én laktam.

És bár Mama szerint a tekintetem szakasztott gubanci, nem hiszem, hogy csak ez volt az oka, amiért engem választott. A rokon lelkek vonzzák egymást, összeköti őket a múlt gyötrelme, ezért tudom biztosan, hogy mi rokon lelkek vagyunk.

Minden elkötelezett „kutyás” pontosan tudja magáról, hogy képes hosszasan mesélni kedvence bájairól, szokásairól, mókás és időnként bosszantó dolgairól. A könyvben rajongásunk tárgya (áldozata?) mesél arról, ő hogyan látja a mindezt. A világot, benne önmagát, minket, és azt a bonyolult köteléket, mely láthatatlanul fűz bennünket egymáshoz. Megtörtént eseményeket feldolgozó, keserédes felnőttmese ez, egy németjuhász kutya megindító vallomása, melyet ajánlok mindenkinek, aki szereti a kutyákat, és annak is, aki nem. Hátha…

T. Garmás:

Egy kazár lány

A közelmúltban jelent meg az a könyv, mely egy mezőkövesdi asszony viszontagságos életének visszaemlékezéseit tartalmazza. A kis történetekből megtudjuk, hogy egy kazár lánynak milyen volt az élete az 1940-50-es években az Oroszország által bekebelezett Ukrajnában. Gyermeki életére a politikai helyzet, a zűrös családi élet egyaránt rányomta bélyegét. Azonban a hányattatásos gyermekkorban, a viszontagságos ifjúkorban mégis helyt tudott állni, és melegszívű, szerető ember tudott maradni.

Az elbeszélésekből megtudhatjuk, hányszor és miért kellett otthont és iskolát cserélnie. Így sokszor kellett új ismerősöket, szerelmeket, barátokat találni és elveszíteni. A technikum elvégzése után pedig munkát keresnie, ott helytállni, az „undorító” munkáltatók támadásait visszaverni. Csalódni apában, barátokban, munkatársakban. A könyv bemutatja, hogy ilyen élet után hogyan került Amerikába, és ott milyen hatások érték, és az mit váltott ki belőle, majd Magyarországra, Mezőkövesdre Tamilla a kazár lány, és hogyan talált nyugalomra városunkban.

A családi történetek között megismerhetjük a kazárok, kozákok eredetét, történelmét, népük vallási és világi szokásait, rettegéseit, mindennapi életüket. Többek közt azt is, hogy az Ukrajnaiak ugyanolyan áldozatok voltak a Szovjetunióban, mint a „felszabadított” országok, és így az elnyomásból nekik is bőven kijutott. Ez a könyv stílusán is látszik, hiszen a nyelvezetéből kitűnik, hogy írója először oroszul tanult írni-olvasni.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a családregényeket történelmi korba ágyazva.

Csirmazné Cservenyák Ilona

Kissné Héczei Erzsébet – Drabon József:

Versek

Ajánló

Két szerző, Kissné Héczei Erzsébet és Drabon József verseinek kötetét tartja kezében az olvasó. Mindketten hosszú évtizedek alatt gyűjtöttek sok tapasztalatot szép, igaz, néha fájdalmas életükben. Emlékeiket, gondolataikat versbe foglalták, amelyek leírását csupán néhány éve kezdték meg. A verseket olvasva azonnal szembeötlik, hogy mindketten hívő keresztyének, elkötelezetten vallásosak. Éppen ebből következik, hogy soraikat át-át szövi a hit a jövőben, a bizakodás, hogy az ember csak a szeretet parancsa révén lehet boldog.

E kései versekből az is kiderül, hogy életük során munkásságuk közelebb állt a természettudományos, mint a humán területhez. Érzékeny kapcsolatuk az emberekkel, a világgal e versek megszületését tették számukra lehetővé. Mi olvasók pedig újra élhetjük általuk a munkához, a természethez, a családhoz, a közélethez, magyarságunk történelméhez való viszonyukat.

Csodálattal tapasztalhatjuk, hogy minden modernkedés nélkül, a formalizmus hibájába sem esve, szépírástörténetünk legjobb hagyományait fedezhetjük fel a versekben. Mindketten szinte következetesen ragaszkodtak a magyaros, ütemes, rímes verselési stílushoz. Azt is kiolvashatjuk e versekből, hogy ezek nem az úgynevezett vájtfülűeknek készültek, mindannyiunknak. Héczei vissza-visszatér az anyaszerep fontosságára, míg Drabon nagy sorskérdésekre. Héczei verseiből mégis „Az ősz és én” címűből idézek egy szakaszt, amely jól tükrözi tehetségét, költészetünk, költőink ismeretét: Nem kopaszak még kertünkben a fák./ Ha szellő szökken, pergedez levél./ Lassan engedi le ágáról magát,/ nem száraz, élő tőrzsén még az ág. Mintha azt sugallaná e versszak is olvasóinak, hogy a vers szerzőjétől még a jövőben is várhatunk szép gondolatokat, mert az ember az „Öregség”-ben” is megtalálja a múlhatatlan szimbolikát.

Drabon verseiben majdnem hogy dominálnak a háborús élmények. „Akikért nem szólt a harang” című versében a 2. világháborúban elvesztett apa ihlette: … a végtelen térség visszhangozza/ lélekharangok kondulásait. A „Trianoni kálvárián”-ban már a ma emberének értékítéletét találjuk meg sorsfordulóinkról. Kimondja azt is, amelyet minden verssel foglalkozónak tudnia kell, hogy a vers szikrázó szellemzuhatag.

Csak azt ajánlhatom a kedves versszerető olvasónak, hogy olyan kötetet tart a kezében, melyekben a versek gördülékenyek, jól értelmezhetők.

Pap János

Laboda Kálmán:

Örök vőlegény

– Válogatott versek –

Hogy miért Örök vőlegény a cím?

Hát „feleségül tudjuk venni” a pénzt, a gazdagságot, a sikert? Nekem nem sikerült. Akinek igen, annak szeretnék egy kicsit a helyében lenni. És sikerül-e „feleségül venni” a zökkenőmentes életutat, a boldogságot, magát az Életet. Azt hiszem, keveseknek. Akiknek igen, azoknak szeretnék a helyükben lenni. (És feleségül tudjuk-e venni az összes nőt?) Pedig erre lenne szükség, hogy már itt a földön megízlelhessük a mennyország boldogságát!)

És végül sikerül-e „feleségül venni” Isten közvetlen látogatását, a kegyelmet? Ez az egész emberiséghez viszonyítva csak nagyon keveseknek jutott osztályrészül. Akiknek igen, azoknak végképp szeretnék a helyükben lenni. (Mert ez az igazi „pénz”, az igazi élet, az igazi boldogság.) Vőlegény vagyok tehát, aki remél, ezekre áhítozik-vágyakozik, errefelé törekszik.

Laboda Kálmán

Pázmándy László:

Száműzött álmok

– Versek –

Nem kétséges, a gondolati líra érzelmeket kavar, kérdéseket ébreszt az olvasóban, és szinte arra kényszerít, hogy mi is soroljuk be magunkat a ma emberének valamelyik csoportjába: hűtlen barátok, önző anyagiasság, szószegés, cserbenhagyás, önkorlátozás hiánya a könyöklők sokaságában, félelem a mindennapi gondoktól. Mind-mind feltűnő jelenségei korunknak, a mi életünknek is.

A versek olvasásakor arra döbbenünk rá, hogy elfeledtük: emberi, erkölcsi érték és őszinte kitárulkozás, örömünk, bánatunk felfedése az eltitkolás helyett, gyarlóságaink megvallása, és hogy vívódásainkat nem kell szégyellenünk. Ezért szeretjük meg a költőt. Szinte rákényszeríti az olvasót az együttérzésre, mert olyan költői eszközöket használ, melyek mentesek minden öncélúságtól, hiú magamutogatástól, divatos modernkedéstől.

A kötet versei jól elkülöníthetően sorolhatók két ciklusba. A Hómezőre veszíteni jöttél c. verscsokorban azt az embertípust fedezhetjük fel, amelyik sok-sok küzdelmes év után ébred rá, hogy valami igen fontos felkészítés, felkészülés hiányzik életéből, és ez szinte már pótolhatatlan.
A másik versciklusban, Miért vittük a keresztet?-ben, egy késői szerelem rátörésének szinte az extázisig fokozódó testi-lelki vívódása hagy bennünk is mély nyomokat. A szerelem, az csoda, amely képes mindennapjaink szürkeségébe egy másik, álomszerűen boldog-lebegő világot teremteni.

De békétlen a világ, az ember sorsa is békétlen. Izzó ellentmondást tükröz, szinte minden vers, ugyanis belesodródás ebbe az élethelyzetbe súlyos következményekkel is jár. A lelkiismeret azért érzékenyen előrejelzi: minden tettünkért felelnünk kell, elsősorban önmagunk előtt, ami a legfájdalmasabb. Ilyenkor találkozunk a versekben gyakran a sikoly, a végzet, az irgalom, a pokol, a tékozlás kifejezésekkel.

Talán üzenet is az olvasónak a költő felismerése, hogy együtt halunk meg életünk jobbik és rosszabbik felével, mert az embernek vállalnia kell önmagát.

A csend üzenete

Bükkaljai antológia

Itt születtek Ők ezen a tájon…

Itt ahol a különböző térformák egymásba szelídültek s a hegy a síksággal ölelkezve nemzette a szépséges Bükkalját. E táj-csoda gyermekei ők mind az öten, génjeikben ott hordozzák a hűséget és az alázatot. Szívükben, lelkükben erős a gravitáció, a föl-földobott kő, visszahull rá, s e földön (földben) nyugszik csak meg. Babitscsal együtt azt vallják ők: „útjaidat akármerre bolygod, / egy országot hordozol magaddal / veled’ jön egy makacs íz, egy halk dal..” Ezt a halk dalt hallod Tisztelt Olvasó ebből az antológiából, s ezt a makacs ízt érzed a sorokat ízlelve. Ha idegen vagy, ebből tudhatod: Bükkalján jársz

A kötetben Cseh Károly, Hajdu Imre, Laboda Kálmán, Pázmándy László és Pető János matyóföldi művészek versei, novellái, grafikái találhatók.

Hajdu Imre:

Találkozzunk Csáter Apónál!

Csáter Apó – alias Hegyi József – a dédapám volt.

Bogácson borospincét örököltem tőle, meg jellemet. Utóbbit azok állítják szilárdan, akik még ismerték őt személyesen. Hiszek nekik, s büszkeséggel tölt el, amit róla és rólam a hasonlóság kapcsán mondanak.

E könyv első része dédapámnak és leszármazottainak, vagyis a közvetlen rokonaimnak állít emléket. Nekem ugyanis Bogács és azon belül a Csáter Apó pincéje számít a világ közepének.

Békéscsabától Tatabányáig sokan betérnek hozzánk. Sőt, az országhatáron túlról is, sok náció fia-lánya keresi fel a pincénket. Elsősorban bort kóstolni jönnek, de szeretik hallgatni a meséimet is, amelyek persze nem mesék, hanem igaz történetek. Rejtett kincsek – ahogy én nevezem ezeket. Tágabb tájhazám, Borsod-Abaúj-Zemplén rejtett kincsei.

Ezek közül – könyvem második részében – elmesélem például a subalyuki ősember történetét, a kaptárkövek titkait, azt, hogy miért szerette a Bükkalját Munkácsy Mihály, Gárdonyi Géza és Eötvös József. De talál az olvasó sok-sok információt arról is, hogy miért volt Móra Ferencnek kedves hegye a miskolci Avas, hogyan kerültek Fadrusz szobrok Megyaszóra, miért volt boldogság-szigete Szinyei Merse Pálnak Szirmabesenyő. És mesélek a sajópálfalai Könnyező Madonnáról, Bartók Béla borsodsziráki gyökereiről, a radványi sötét erdőről, a boldogkőújfalui kőtengerről és még sok más érdekességről.

Tisztelt Olvasó! Fedezze fel velem Borsod-Abaúj-Zemplén megyét!