Emberarcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből
Hajdu Imre:
Emberarcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből
A kötetben szereplők névsora: Balázsi Tibor, Bihall Tamás, Csákány Béla, Fábián Gyula, Farkas Zoltán, Gallyas Sándor, Gulyik Zsolt, Hegedűs György, Hetzi János, Jónás Sándor, Koscsó Lajos, Nádler Miklós, Puskás János, Soltész Zoltán, Szabó Sándor, Dr. Szarka Gábor, Tóth Lajos
Ha kezébe veszi e kötetet, és elkezd lapozgatni, mindenekelőtt 17 olyan személy fényképét, nevét pillantja meg benne, aki – ezért vagy azért, de – teljesen nem ismeretlen Ön előtt. Hisz nevüket nap mint nap olvassa a megyei sajtóban, időnként az országos napilapokban is. Sőt arcvonásaikat is felismeri, hiszen gyakorta látja őket az egyre jobban szaporodó regionális televíziók képernyőjén.
Mondhatnám nyugodtan, régiónk, Borsod-Abaúj-Zemplén megye társadalmi, politikai, gazdasági életének ismert és elismert személyiségei e könyv szereplői. Polgármesterek, országgyűlési képviselők, cégtulajdonosok, vezérigazgatók, sikeres vállalkozók. Munkájuk, tevékenységük nap mint nap a nyilvánosság előtt zajlik.
E kötet interjúiban a sok tárgyi és történelmi, sorstörténeti adat közlése mellett az interjúalanyok szívét, lelkét vallattam, s az egyéni, sajátságos emberségüket kívántam közreadni. Mindezt – szerzőként – a szereplők iránt érzett tisztelettel és jószándékkal tettem, illetve azzal a törekvéssel, hogy Önnek, kedves Olvasó tanulságot, példát és nem utolsósorban optimizmust szolgáltassak.
Hajdu Imre
Ülök dédapám, Hegyi József (alias Csáter apó) bogácsi pincéje előtt. Késő délután van. Szemem a tájat körbeölelő fenséges Bükk karéján pihen. Friss szellő cirógat, odahozza nekem a Hór-völgye ezer illatát, s eközben a lemenő nap, a vörös tűzgolyó bearanyozza a mezőket, réteket, s a Gyűroldal szőlőtábláit.
Arról a Kistemplom-ról emlékezik ez az írás, amely Mezőkövesden az egykori Kavicsos-tó partján, immár torony nélkül, elhagyottan árválkodik. Ez a templom az alapító Jézus Társasága szerzetesrend apostolainak vezetésével kivirágoztatta az itt élők vallási, kulturális és társadalmi életét.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc mezőkövesdi eseményeit tárja az olvasó elé. Szlovák Sándor fáradtságot nem kímélve végezte kutatásait, hogy minél hitelesebben tárja fel a város és környéke megmozdulásainak tényeit. Sok olyan szemtanút kutatott fel, aki valamilyen formában részese volt az eseményeknek, vagy mint szenvedő alanya, vagy mint szemlélője. Sajnos, nehezítette munkáját, hogy csak néhány korabeli dokumentumot lehetett fellelni, és ezért főleg elbeszélésre volt kénytelen hagyatkozni. Megemlékezik a folyóirat az ’56-os hősi halottakról, azok emlékének ápolásáról, kiegészítve az október 23-i ünnepi megemlékezéseken 1991-től elhangzott beszédekkel, valamint az eltelt időszakban megjelent újságcikkekkel, ’56-ot méltató versekkel, festményekkel.
Mint az alcímből is kiderül, a könyv nagyrészt az 1956-os eseményeket dolgozza fel a szerző, Pataki József nemzetőr hányattatott életén keresztül. Speciális nézőpontból szemléli az országos és mezőkövesdi eseményeket, majd a forradalom hangulata magával ragadja, és így szenvedő alanya lesz a korszak és a megtorlás éveinek. A mű nemcsak helytörténeti dokumentumként érdekes az olvasó részére, mert kibontakozik benne egy mezőkövesdi nemzetőr hányattatott sorsa, egy emberi lélek is elé tárul vívódásain keresztül.
Az 1956-os eseményeket gyűjtötte csokorba, összefoglalva a megyében történt eseményeket az újabb kutatások szerint. A folyóirat 1956-os megyei arcképcsarnokkal kezdődik, melyben Mikulás Gábor, mint a mezőkövesdi munkástanács elnöke, dr. Mizsei Béla ügyvéd, a munkástanács tagja, dr. Tokár Vince, a nemzetőrség parancsnok helyettese és Zámbory József hadnagy, a nemzetőrség parancsnoka is szerepel. Ezt követik a megyében történt események leírásai, köztük részletesen a mezőkövesdi események, Szlovák Sándor tollából, majd ezt egészíti ki dr. Szedresi István 56 Mezőkövesden gyermekszemmel és ’56 kövesdi gyermekhőséről című írásai. A periodikát a Székelyné Forintos Judit által készített, a témával foglalkozó írások válogatott bibliográfiája zárja. A kiadványban és a borítóján korabeli fotókat találunk.
Az 1956-os forradalomban tevékenyen részt vevő Kovács István mérnök a megtorlások elől menekülve Ausztráliát választotta új hazájának. Több évtizedes motortervezői munka és szakmai sikerek után a General Motors melbourne-i központjában magas beosztású vezetőként dolgozott. Ausztráliai birtokáról évtizedek óta hazajár Matyóföldre. Mindkét lakóhelyén szereti környezetét szépíteni, fákat telepíteni, „hogy szebb legyen a Föld!”
Mindig öröm, ha egy olyan új könyvet mutathatunk be, amely városunk szellemi örökségeit gyarapítja. Nagy Imre „Fújjuk a magunkét” című könyvében az elmúlt 50 év Mezőkövesd zenei történelmének egy kis szeletét, a fúvószenekarnak fél évszázados munkáját írta meg.
„Csörgedező források” – a mezőkövesdi magánájtatosságok sajátságos énekgyűjteménye, a teljesség igénye nélkül. ez a kiadvány a különböző imacsoportok által közkedvelt énekek egybefoglalása, mely tartalmazza a hívek ajkáról összegyűjtött régi és új változatokat. huszonöt éves egyházzenei szolgálatban eltöltött tapasztalatom azt bizonyítja, hogy a régi énekek „életben tartása” létszükséglet a hívő nép körében. Ez a gondolat vezérelt az énekeskönyv kiadására, mely magába foglalja a majd másfél évtized alatt Mezőkövesden szerzett tapasztalatokat, és a közös éneklés által Istenre való ráhangolódás élményeit, hálaadásait, kéréseit, fohászait. Hiszem és remélem, hogy ezáltal is a fiatalság körében a már nem ismert, vagy feledésbe merülő helyi énekek újjáélednek és „tovább élnek”. Ajánlom mindenkinek, mint hasznos segítséget, aki e magánájtatosságokban tevékenyen részt vesz.
Varga Mariann, mint néprajzkutató közel fél évszázada foglalkozik a magyar – ezen belül a matyó – népművészet kérdéseivel.