Kiss József: Gyermekvilág

Mezőkövesdi mesék, elbeszélések, játékok

ELŐSZÓ

A környező világ megismerése, birtokbavétele a gyermekeknél igen korán jelentkező vágy, amely a meséken, játékokon keresztül valósítható meg.

Sajnos a felnövekvő kisgyermekek egyre ritkábban élik át azt a semmivel sem pótolható szituációt, amit a mese hallgatása és a játékok átélése jelent. Eltűnőben vannak az érzelmi kultúra kialakításában, kinyilvánításában és kezelésében oly fontos tevékenységek.

Kiss József gyűjteménye óvodáknak, iskoláknak szóló kiadvány, amely segítséget nyújt a meseolvasáshoz, közös játékhoz. Nem egy kötelezően feldolgozandó tankönyv, hanem a napi pedagógiai munkához nyújt gyakorlati segitséget.

Egy kiváló összeállítás, amit óvónők, tanítók bármikor fellapozhatnak és megfelelő forrást találnak nevelő munkájukhoz, a rájuk bízott kicsinyek személyiségfejlesztéséhez.

A szerző professzionális módon ötvözte a klasszikusnak számító és a helyi hagyományokat egyaránt tükröző meséket, elbeszéléseket, köszöntőket, játékokat.

Köszönetet mondok Kiss József tanár úr magas színvonalú munkájáért, és egyben jó szívvel ajánlom a könyvet valamennyi szülőnek, pedagógusnak.

Meggyőződésem, hogy ez a kiadvány nem hiányozhat egyetlen óvoda és iskola könyvespolcáról sem.

Kiss László oktatási főtanácsos

BEVEZETŐ

Matyóföldünk gazdag néphagyománnyal rendelkezik. A mezőkövesdi gyermekfolklór a matyóság történetének szerves része. Ezt tartalmazza a „Gyermekvilág” c. könyvem, melyet olyan szándékkal adok közre, hogy a megismerésen túl azok újraélése is megtörténjen. Tanítványaink éljék át az eseményeket, tudjanak elmondani és eljátszani minél több mesét, játékot.

Régen a matyó gyermekek 6 évig jártak iskolába, 12 éves korban már az élet iskoláját végezték. Fiatal korban is sokat dolgoztak, de mindig jutott idő a mesére, a játékra.

Az alkotókedv, a teremtés képessége ellentétes mindazzal, ami ma sok „teljesítménycentrikus” iskolában történik. Minél gazdagabb a gyermekek érzésvilága, annál hatékonyabbak lesznek a tanulásban, annál mélyebbre tudják elraktározni a külső információkat. Adathalmazok helyett tanítsuk őket arra, amire leginkább szükségük lesz, a szép és jó befogadására. Múltunknak ez a színes világa a ma élő gyermekeink életét is gazdagítja. Kívánom, hogy a kiadvány váljék a lelkük mozgatórugójává.

Könyvemet három részre osztottam:

Első témakör a mesék világát tartalmazza.

A mese a gyermek számára egy csodálatos, gazdag világ, amely kinyitja a jövő kapuját. Ha mesét hallgat vagy olvas, az elkezd dolgozni a gyermekben, azonosul vele.

A népmesékben sok száz éves tapasztalat halmozódott fel. A mesék által közvetített értékek főleg az óvodás és kisiskolás korban fontosak: szépség, jóság, igazság, szeretet, tréfa, stb. Pl.: állatmesékben az állatok között béke van. „Boldogan éltek, míg meg nem haltak.”

Mesén nőtt gyermek el tud igazodni jó és rossz, igaz és hamis között.

Az általam gyűjtött és közölt népmesék egy része másfelé is ismert lehet, de azok variált formában jelennek meg. Változtatnak, alakítnak rajtuk, úgy adják tovább.

Második témakör az Elbeszélések címet kapta.

Egy része konkrét korra, az 1930-as évek summás időszakára vonatkozik. A gyermekek egészen kicsi korban a jászsági tanyákra, az ottani „zsírosparasztokhoz” szegődtek. Megdöbbentő események, élményszerű beszámolók találhatók a fejezetben.

Továbbiakban az iskolai életről, babonákról, a paraszti élet történéseiről szólnak az elbeszélések. Az adatközlők az életük történetét élvezetes előadásban mondták el.

Harmadik részben a Gyermekjátékokról írok.

A fejezet elején a gyermekfolklór szövegek találhatók, utána pedig a gyermekjátékok készítéséről, használatáról, egyéb játékokról szólnak. Megtalálhatók a rigmusok, köszöntők, kurjantók, kiszámolók, dramatikus játékok.

A matyó gyerekek sohasem unatkoztak, sokféle játékukat gazdag fantáziával készítették el.

Dramatikus játékok koreográfiái a mai gyermekek számára készültek, melyeket népi lektorok hagytak jóvá. Ezeket tanítványaimmal nagy sikerrel adtuk elő, ezért ajánlom a mai óvodáknak, iskoláknak.

A kiadvány hiánypótló, értékmentő és értékteremtő szerepet tölt be.

Az eredetiség megőrzése végett nem a helyesírási szabályoknak megfelelően, hanem a közölt formában, néha a matyó tájnyelv szerint írom le az eseményeket. Azt tapasztaltam, hogy ezek feldolgozásakor a tehetségesebb és gyengébben tanuló gyermekekben egyaránt összeérlelődnek a dolgok.

A Gyermekvilág című kiadvány jelentsen új színfoltot, járjon be minél több óvodát vagy iskolát. Növelje gyermekeink lelki intelligenciáját.

Bízom abban, hogy kollégáim bátrabban élnek a lehetőségekkel. Ilyen gondolatok kíséretével indítom útjára kiadványomat.

Köszönetet mondok mindazoknak, akik a könyv megjelenését elősegítették.

Kiss József

100 éves a mezőkövesdi Szent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola

Kőbe zárt angyalok

a matyó Alma Mater története

– DVD –

A jövőbe vetett hit, áldozatvállalás a közösségért, kitartó munka, magas színvonalú oktatás, humánus szemlélet – ezek a szavak jutnak eszembe, ha végiggondolom a száz év történetét.

Az alapítókat az a szándék vezette, hogy hozzásegítsék ennek a térségnek a gyermekeit a felemelkedéshez. Céljukat elérték. Minden korszakban voltak a Gimnáziumban olyan tanáregyéniségek, akik diákjaikra nagy hatást gyakoroltak, így sokan közülük nem csupán szűkebb környezetükben, de a nagyvilágban is elismert szakemberekké váltak. A tanár számára a legnagyobb elismerés, ha tanítványa túlszárnyalja őt.

Tisztelegni szeretnénk a sokszor nehéz körülmények között dolgozó kollégák előtt, erőt meríteni példájukból. És büszkélkedni is szeretnénk tanítványainkkal. Példaképek ők – bár ezt ma nem divatos emlegetni.

Jóleső érzés hallgatni, hogy milyen szeretettel emlékeznek az egykori diákok a középiskolás évekre. A kövesdi gimnáziumban töltött idő összeköti őket.

Ezt a szellemiséget szeretnénk tovább vinni.

„A legtöbb, mit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Gothe)

Juhász Jánosné igazgató

A jubileumi megemlékezésre készült el ez a DVD, mely gimnáziumunk történetét mutatja be. A filmet gimnáziumunk öregdiákja, Szekeres Csaba rendezte.

100 éves a mezőkövesdi Szent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola

Jubileumi évkönyv 1911-2011

A jövőbe vetett hit, áldozatvállalás a közösségért, kitartó munka, magas színvonalú oktatás, humánus szemlélet – ezek a szavak jutnak eszembe, ha végiggondolom a száz év történetét.

Az alapítókat az a szándék vezette, hogy hozzásegítsék ennek a térségnek a gyermekeit a felemelkedéshez. Céljukat elérték. Minden korszakban voltak a Gimnáziumban olyan tanáregyéniségek, akik diákjaikra nagy hatást gyakoroltak, így sokan közülük nem csupán szűkebb környezetükben, de a nagyvilágban is elismert szakemberekké váltak. A tanár számára a legnagyobb elismerés, ha tanítványa túlszárnyalja őt.

Tisztelegni szeretnénk a sokszor nehéz körülmények között dolgozó kollégák előtt, erőt meríteni példájukból. És büszkélkedni is szeretnénk tanítványainkkal. Példaképek ők – bár ezt ma nem divatos emlegetni.

Jóleső érzés hallgatni, hogy milyen szeretettel emlékeznek az egykori diákok a középiskolás évekre. A kövesdi gimnáziumban töltött idő összeköti őket.

Ezt a szellemiséget szeretnénk tovább vinni.

„A legtöbb, mit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Gothe)

Juhász Jánosné igazgató

Zámborszky László:

Búvópatak

Zámborszky László a Heves megyei Aldebrőn született 1949-ben, sváb környezetben nevelkedett. Általános iskoláit szülőfalujában, középiskoláit Miskolcon végezte. Jó magyar-történelem szakos tanárainak köszönhetően korán belé-ivódott az irodalom szeretete és az írás kényszere.

Élete java részét bányászként élte le, ahol igen jól érezte magát.

Matyóföld fővárosában, Mezőkövesden él immár 20 éve.

Sokszínű írásai különböző antoló-giákban és folyóiratokban jelentek és jelennek meg. Alkotásai ember-központúak: szereti az embereket, mert szeretetre méltóak, mert emberek, mert esendőek. Ő maga is az.

Írásait szeretettel ajánlja olvasóinak.

* * *

Ez a verseskötet, a Búvópatak, egy mai ember életét, örömét, bánatát, küzdelmét sorsával, barátaival, ellenfeleivel tartalmazza. A versek írója Zámborszky László olyan közülünk való érzékeny, néha botladozó, vagy vidám és haragos ember, akinek írásaira oda kell figyelni. Gondolatait minderről szépírásban, versekben fejezi ki.
Szereti szülőföldjét, Aldebrőt. A már több mint két évtizede Mezőkövesd, Matyóföld új színt, új embereket, írótársakat adott neki a sors. Mindezek gazdagították világképét, életfelfogását. Versírói kiteljesedését elősegítette a Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete, melynek tagja is lett. Ma már megengedheti magának, hogy hosszú, küzdelmes életére visszapillantva, bölcsebbé válva, írásaival rádöbbentse a ma ifjúságát az emberi élet minden következményére.
Megtalálta verseiben azokat a szavakat, a mindennapok különös eseményeit, a művészi, költői kifejező eszközöket, melyek az olvasó számára elgondolkodtatók, vagy örökérvényűek is lehetnek. „Nem vagyok különb senki másnál,/ s különbözöm mindenkitől.” – írja egyik versében. Az örökké küzdő ember bontakozik ki előttünk, aki vágyik a szeretetre, de végül is vallásában találja meg nyugalmát. Istenes versei mind erre utalnak.
Kitárulkozik előttünk, mint minden költő, mert példázata ma is csak egy lehet: embernek maradni meg az embertelenségben is.

Pap János

Zámborszky László: Ars poetica

Olyan leszek én, mint a jó bor,
mint a burgundi, vagy a debrői hárs.
Sokáig voltam must,
s remélem még tovább
lehetek ó-bor, jó erős.
Most épp murci vagyok,
mely csípős, ám nem nova,
de józanító is,
ha mértékkel isszák.

Pető Margit:

Őszi szélkerék

Előszó

HETVENÖT éve forog – immár a lélek őszi táján – minden irányból fújó szelet hasznosítva s energiát alkotássá transzformálva a Pető Margit „szélkereke”.

Huzatos és szélcsendes időket egyaránt megélt, a szülőföldjéhez mindvégig hű és több művészeti ágban szorgoskodó szerző megrostáló korszakokat tud maga mögött. A fölösleg kihullt belőle, de megmaradt a tiszta mag, melynek már csak jó talajt kellett találnia, hogy vetés sarjadhasson, és kalász fejesedjék belőle. Pető Margit Matyóföldön látta s lelte meg ezt a földet.

Aratás múltán, most az „aranydús ősz”-ben gyűjtötte be a termést a „rejtelmek magtárá”-ba, a válogatott és új verseket sorjáztató kötetében, az Őszi szélkerékben. Láttató és találó már maga a cím is, mert nem csupán benső pályaívet, hanem jellemrajzot is ad az alkotóról. A kerék, a tengely – a szellem – forog, a torony – az ember – szilárdan áll. Amikor a széllapátok forognak, térré őrlik az időt és idővé a teret: emlékek, tájak, arcok, távlatok, remények, kételyek örvénylenek, s alakulnak sorokká, állnak össze versekké; a versek meg kötetekké, s azok pedig átszelelve: lírai életművé. Jó terméssel teli csűr ez a kötet, egymást ragyogják benne magok és őszi napok, s aranylanak ránk is. Sütkérezzünk a fényükben!

2010. május 31-én
Cseh Károly

PETŐ MARGIT író-festő Mezőkövesden született 1935-ben A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1960-ban szerzett diplomát. A „matyó” hagyományvilág áll irodalmi alkotásai középpontjában. Írásai és képei érmellet tükrözik a mai kor emberi-társadalmi problémáit is. Ám műveiből sugárzik a jövőbe vetett hit is.

Eddig megjelent kötetei:

Rozmaring ága, virágnak virága, 1984. (próza)
Kedves vendég tiszteltessél, nálunk megvendégeltessél, 1987. (próza)
Csillagrúgtatás, 1993. (verseskötet)
Fogódzó, 2002. (verseskötet)

1998-tól szülővárosának díszpolgára. Jelen kötete születésnapi válogatás 75 év 75 legszebb verse, saját festményeivel illusztrálva.

Tálas-Tamássy Tamás:

Vizit éjes éjjel

Dr. Tálas Tamás 1973 és 1981 között élt és dolgozott városunkban. A rendelőintézetben először körzeti, majd sebészorvosként kezelte a járás betegeit, sérültjeit. Ezután mint körzeti orvos folytatta munkáját egy Buda környéki településen. Közben két évet külszolgálatban töltött a líbiai Tripoli egyik polyklinikáján. Néhány éve magánorvosként működik.

Több, mint tíz éve foglalkozik írással. Különböző lapokban jegyzetei, publicisztikái, interjúi jelentek meg. Az egészségügyben eltöltött fél évszázad élményeiből, újságírói anyagaiból és a fantázia világából egy könyvet állított össze, amely tükre fél évszázad egészségügyének, és az azt befogadó magyar valóság egy szeletének.

Részlet a könyvből:

első tétel

con tensione

– Ne legyen már úgy betojva!
A lármás nővér rántott egyet a vánkoson, mintha lelket akart volna rázni a doktorba, aki az éjjeli szekrény fiókjába rakosgatta a cuccait. A testes nő korát és alkatát hazudtolva táncolt a röpködő fehér vásznakkal, amint szétterítette a lepedőt, és a takaróra felrángatta a tiszta huzatot. A doktor egy kicsit meglepődött, hogy volt a nővér izgő-mozgó fenekére szánt néhány pillanata. Eszébe jutott, hogy ezeknek az idomoknak a korai változata negyven évvel előbb hogyan vitte magával az ifjúság szemét: Joli a kikeményített fehér vászon alatt hullámzó dinnyék öntudatával vonult a folyosón, hátában és hátsójában a sebészinasok kattogó tekintetével. A fiatal ápolónő valószínűtlenül vékony volt, mozgását csak a gravitáción kívül értelmezhette a lihegő kandúrhad. A helyzet izgalmát fokozta, hogy Jolinak stabil, közeli vőlegénységet ígérő partnere volt, minősítéssel a helyi birkózó szakosztályban. Látszott a fülén. A doktor visszafordult.
– Nem vagyok betojva, de a nyakamat fogják elvágni, nemde?
– Eddig még mind túlélte.
– Jó, nem keresztben vágják, hanem hosszában, de akkor is a nyakam. Hogy szokták mondani? Csak a nyakam lesz véres.
– Mit izgul? Ismeri a tanárt, nem?
– Persze, hogy ismerem. Nem is neki szól a frász, hanem a helyzetnek. A fene se gondolta negyven éve, hogy ide jutok?… Mondja, kedves Jolán, ki tette a fenolftaleint a kakaómba?
– Honnan jutott most az eszébe a hashajtó?… A Piri.
– A sovány fekete a földszintről?… Nem néztem ki belőle… Amúgy válaszom a kérdésére: az emberi agy bukfencei kiszámíthatatlanok. Nem tudom, észre vette-e, azonnal válaszolt. Tehát, magában is megmaradtak a fontosabb események. A szolidáris légkör ritka megnyilvánulása volt, ahogy kórusban röhögtek rajtam a klozetjárás közben.
A doktor pakolt tovább, a nővér befejezte az ágyazást.
– Hozok lázlapot, addig ezt a papírt töltse ki. Nemsokára jön az anesztes, a hozott leleteit készítse elő.
– Át lehet öltözni?
– Sőt! Megkérem rá, legalább elviszem a ruhákat a gardróbba.
– Aztán már csak szökni lehet pizsamában, mint a filmekben.
– Nem fog maga megszökni… Bár az osztályt ripsz-ropsz otthagyta. Akkor az olyan szökésféle volt.
– Nem megszöktem, hanem úgy alakultak a dolgaim. Miért nem akart elcsábítani? Lehet, hogy maradtam volna.
– A duma, az a régi… Na, készüljön, mindjárt itt a doktornő.
Feszengve vetkőzött, úgy érezte, ez az átöltözés csinál belőle beteget. Eddig a szakmabéli vendég szerepét játszotta, a pizsamával visszavonhatatlanul el fogja foglalni a betegstátuszt. Az új szerepről eszébe jutott Joli figyelmeztetése, készítse elő a leleteket. A papírokat számba véve még mélyebbre süllyedt a taszító közegbe.
– Hoztam lázmérőt is, dugja be. Adja a leleteket, beírom.
A nővér megírta a lázlapot, a kórlapot a leletekkel az ágy végén hagyta.
– A doktornő itt van a szomszéd szobában, mindjárt jön… Aztán majd meséljen, mi lett magával?
Összenyalábolta a padlóra lökött lehúzott ágyneműt, és eldöngött folyosóirányba.
Lassan végzett az átöltözéssel, várt. A kolléganő késett. Majdnem elnevette magát. Késett? Mihez képest? Ha egy óra múlva jön, akkor is időben lesz. Hiszen most neki semmi dolga. Ez egy más világ, ebben ő egy munkadarab. Ha minden igaz, holnap „megmunkálják”. A leletek nagyjából rendben voltak, az utóbbi időben – amióta a maga ura volt – a vérnyomása is megszelídült. Felemelte, átfutotta a papírokat, aztán visszatette a takaróra. A tanárral már mindent megbeszéltek. Sokáig úgy látszott, hogy megússza a műtétet, de az átkozott zsibbadás, fájdalom újra és újra felerősödött, a fogása meg egyre gyengébb lett, talán még ügyetlen is. Nincs más választás. Arra gondolt, hogy azzal is meg kell majd elégednie, ha nem romlik tovább.
Az ablakhoz lépett. Szemben panelház. Az erkélyeken a szobák lakói tükröződtek. Egyiken botanikai tanulmány, a másikon gyerekruhák kiterítgetve, a harmadikon vasrács, ízléstelen, geometrikus mintával. Az íves út szélén csenevész fa ácsorgott, távolabb, mintha valahonnan a múltból bújt volna elő, újabb panel tornyosult a járda fölé. Az erkélyek ritmusa azon már zavartalan volt, a részletek elmosódtak a távlat függönye mögött.

Bíró József:

Maszk nélkül – védtelenül

„… Ki ez a férfi, színész vagy költő?
Színész. És költő. A költő mindig szeret játszani, szerepet alakítani, néha álarc mögé rejtekezve is önmagát pusztítani… Biró József bízik a művészet, a költészet megváltó erejében…”

(Kelényi István, költő)

„… mélység és a felszín sokféle szörnyével megküzdött, és még ma is küzdő alakja mögött egy egész kor, egy egész társadalom képe rajzolódik fel háttérként. Ez a háttér teszi hitelessé a versekből kibontakozó költői arcképet… „

(Rákos Sándor, költő)

„… Biró József színész és költő egyben, talán ebből a kettősségből is adódik az a nyugtalanság, amely a költészetét jellemzi a népköltészetre utaló játékosság, amely ezeket a verseket szürrealista képkapcsolás ötleteivel gazdagítja…”

(Vígh Béla, Vigília)

Dudás Sándor – Bor István Iván:

Száz arc meg kettő

HARANGOZ A CSEND

Tört és eltörődött korszakban talán már csak a cseppek törhetetlenek. Egy világot visszatükröző könnycsepp – széttörhetetlen: s különös fénnyel ragyog fel, ha részvéttel telve súlyosul.

Bor István Iván festő- és grafikusművésznek állít emléket száz – arcot-rajzot is megjelenítő – haikuban új „képes” könyvében Dudás Sándor, mintegy jelezve a japán költői forma eredeti rendeltetését: vers, festmény, zene sűrül egybe tizenhét morában. E hármasság látható része a vers és a kép, a láthatatlan pedig a muzsika. Mert az utóbbi a benső tájon búvik meg, mint énekében a tücsök – Macuo Baso hasonlatával élve.

Zömmel avare típusú, a múlandóságot sejdítő-sajdító haikuk sorjáznak itt elénk. Egy tűnt arc száz tűnékeny árnyalata, szavakban, vonalakban megérzékítve, és rímekben megcsendesítve.

S amit elhallgat a lírikus, annak akkora csendje van, hogy már-már csendül. És ez a „harangozó” csend mutatja a világ mái állapotát is.

Mostanában, amikor az élést mindinkább a mindenáron túlélés váltja fel, ritka a victoria jele a világban.

V-jeit Dudás Sándor is „kiheverhetetlen győzelem” (Puszta Sándor) értelmében mutatja fel: „Mit tettél velem? / Karom v-betűjébe / szorítom fejem..”, mert érzi a káoszidőt:”Felfordult világ: / tél van s északra írnak / v-t a vadlibák.” — s a sorokat íves rajzok erősítik fel.

Ősi és (jelen) korjelző versek füzére tehát ez, kötetnyivé nyúlott sirató: s olyan egységes is, ahogy a könnyek hasonlatosak egymáshoz: látszatra egyformák, de mindnek más-más árnyalata van és mást-mást tükröz.

Egy olyan világban, melyben lassan már csak a víz- vagy a könnycsepp kerek.

2009. Szent Iván napján

Cseh Károly

Dudás Sándor:

Pillangók bölléridőben

A lélek Mérleg havában fogantak Dudás Sándor harmadik kötetének versei, melyek sajátos test- és lélekközeliséget árasztanak. Hitek és kételyek tusakodásából teremtett harmóniát.

Nyári pillangókra, illatokra, út mentén kutyagoló nyárfákra, holdalló szentestékre, havakra, csámborgó szelekre, fagyok cinegéire tékozló varjakkal, liláskodó kézfogással, elkékülő angyalszárnyakkal, tőrcsillogtató napsütéssel zordul itt a „bölléridő”.

Az őszidő ünnepkörébe lépett kírikus éveivel megegyező számú opuszait a Bibliából „hazahozott és (ott-)honosított” apostolokat felvonultató és mámoros-boros páros szonettkoszorúval keretezi. Tartja most is az arányt, a hármas metszéseket: hatvan vers harminc szonett foglalatában fénylik-sötétlik fel, melyhez jól illeszkednek Bor István Iván finom ívű, „sugárszálas” grafikái.

Kilencven verse, bízunk benne, nemcsak jelenlétét jelzi, hanem jelet is hagy a maradandóban.

Dudás Sándor: Diófa-árny takar

ÁRNYBAN IS FÉNYESKEDŐ

A természet rendjéhez igazodó és igaz életet élt Bükkalja Arany János-i tisztaságú alkotója, Dudás Sándor (1941-2010) költő, festő és szellemi, társadalmi mindenes. Posztumusz kötetté összesorjáztatott hatvankilenc versében e vidék diófás nyugalmú világa jelenül meg, szinte minden árnyalatában.

Diófa-árny takar – aranylik-sötétlik az életre s halálra egyaránt utaló kötetcím, hiszen benne delel az itteni nyarak, őszök verőfényes csöndje, és ott komorlik a koporsó tragikuma is.

Valóságos „kalendárium”-át adja a tájhazának ez a szerző festményeivel „feldúsított” karcsú könyv, külső és benső téren egyszerre: minden fellelhető benne, ami a magyar szemnek és léleknek szükségeltetik.

A tavaszi lobogású szőke fürtök idejét a megőszült fürtöké váltotta fel Dudás Sándornál is, miközben a kinti világban „a harmat dérre váltott”.

S ezt az időívet fogja át verseskönyve.

Tavaszi szelek csitultán, virágzó almafák sátrán, augusztusi ringlók loccsanásán és őszi színek kavalkádjában szorongó diókon át, hóval s dérrel terhelt ágakig hajlik alá ez a líra, rezdüléseiben lépten-nyomon láttatva a lélek jelzéseit, melyek immár búcsúüzenetekké állnak össze — a jelet hagyás igényével.

„Közelről minden emberélet: bukás, kudarc, a meghiúsult álmok csődtömege… De a halál a legtöbbjét kikerekíti arra az értelemre, amely kezdettől fogva ott volt Isten tervében” — vallja Cs. Szabó László.

Reménykedjünk, hogy ez az „őszikés” időben félbeszakadt költészet ott volt az isteni tervben, és teljessé kerekül. Értelme pedig akkor fénylik fel s világosul meg, ha olvassuk is.

Cseh Károly

Mezőkövesd, 2010. március 6.