Megjelent

Megjelent a Kaptárkövek 2018. decemberi száma érdekes, térségünket érintő cikkekkel!

Letölthető: Kaptárkövek 2018/12

A tartalomból:

• Prima Díjas: Zeleiné Pap Bernadett; Hajdu Imre: Hazám
• Feledy Gyula: Szent család (grafika); Laboda Kálmán: Életút; Fecske Csaba: Várakozás; Drabon József: Kívánság (versek)
• Varga Rudolf: Mostantól kezdve jók leszünk
• Hajdu Imre: Az öregkor 15 évvel később kezdődik
• Holló József: Szavakból font koszorú; Bereti Gábor: Megkeresni elfelejtettelek (versek); Fridél lajos (grafika)
• Köszöntjük lapunk kiadóját, a 70 éves dr. Pázmándy László költőt!
• Fecske Csaba: „Isten hozta, őrnagy úr!” (vers); Varga Rudolf: Rendnek kell lennie
• Turós Lászlóné Izabella: „Terhelő dokumentumok” Pázmándy Laci (Pixi) múltjából
• Czipott György: Szíkvásári Méltóságos; Kalló László (diópác)
• Holló József: Vágyak és szavak; Pocsai Piroska: Hiány; B. Mester Éva: ha létezel; Drabon József: Fény és árnyék (versek)
• Hajdu Ráfis János: Emlékeim az NDK-ból
• Pető Margit: 1956; Drabon József: Anyám keze (versek)
• Dr. Árvai Judit: Fesztivál ország; B. Mester Éva: Ősztündér (versek); Fridél Lajos (grafika)
• Somogyi Dénes: Ködben; Fridél Lajos és Pető János (grafika)
• Ifj. Kovács Mátyás: Példaképek a múltból
• Bereti Gábor: Összeszedi, de hiába; Fecske Csaba: Ez egy ilyen korszak; Holló József: Karácsony előtt Erdélyben 1988-ban (versek); Feledy Gyula (grafika)
• Török Ferenc: Ady találkozása Istennel II. rész
• Kovács István: A matyó vándor hazatért
• Dr. Pázmándy László: Kapusi Imre arborétuma (prózavers)
• Dósa Sándor: Újjászületett a daróci kálvária
• Fecske Csaba: Betlehem (vers); Fridél Lajos (grafika)
• Dr. Szedresi István: Arany ősz
• Dr. Árvai Judit: Gondolatok Napról napra; Fridél Lajos (grafika)
• Szlovák Sándor: Azok a felejthetetlen disznótorok
• B. Mester Éva: Vízkereszt után (vers)
• Kégl Ildikó: Aspektuscsokor; Szemán Petra (grafika)
• Hajdu Imre: Szüret után; Feledy Gyula (grafika)
• Holló József: Mert emlékezni kötelező (vers); Dobrik István: In memoriam Kalló László
• Gál T. Olga: Egy régi karácsonyom
• Daruszögi H. Imre: Hogyan kellene mindent elölről kezdeni?; Köteles István: Matyó Betlehem (Kovács Mátyás fotója)

Hajdu Imre:

Emberremény: Bogács a neved

A könyvről

Emberremény: Bogács a neved — adtam a harmadik bogácsi antológia címéül. Mindenekelőtt azért, mert hiszem, hogy szülőfalum delejes hely, amely — ahogy a múltban is, most és a jövőben is — a legreménytelenebbnek hitt helyzetekben is táplálja a reményt, az energiát azokba, akiket a Teremtő arra választott ki, hogy akkumulátorok legyenek, s általuk fény kerüljön a fásultak lelkébe, forróság a megdermedt szívekbe. Mert csak így lesz esély az emberi, értelmes életre. Ez a kötetnyi vers és próza 2012 novemberében, Szent Márton napjára, Bogács temploma védőszentjének ünnepére jelent meg. Szent Márton palástja felét adta oda a hidegtől vacogónak. Mi, e kötet szerzői, a lelkeket szeretnénk melegíteni. Közelít a tél, túl kell élnünk! Emberremény, az én emberreményem, hogy az irodalom lélekdonor. Azoknak is — sokan vannak —, akik még nem tudják ezt.

Hajdu Imre

Cseh Károly:

Kutyahűség

A könyvről

Megfogyatkozott föld, víz, fény ég, fű, fa az utóbbi fél-század nyugat-európai lírájában. A természethez való kötődés, hűség, német nyelv-területen is, már-már csak nyomokban lelhető fel a versekben, miközben mindenütt „szertelenül ünnepli hanyatlását a nap”.

Cseh Károly

Cseh Károly:

Gesztenyék ideje

A könyvről

Gesztenyék ideje címadó kifejezés nemcsak a nyár és az ősz közötti röpke átmenetet idézi, hanem, természetes jelképiséggel, a pillanatnyi életidőt is; (élet)korjelző tehát egyben. Megsejtetve, meg-jelenítve ugyanakkor a kinti és a benti közötti egylényegűséget. S ez a hasonlóságokon alapuló egyensúly a kötet egész menetére is jellemző. Napfordulótól napfordulóig ível és hanyatlik, de irányt is mutat: nyáriból télibe hajlik, s többnyire a mérlegidőt, a hulló gesztenyék idejét láttatja, s őszies jelzéseit hallatja.

Cseh Károly

Alena Kredatusová:

Az újlublói és jakubjáni Probstnerek

A könyvről

A szász eredetű Probstner család az 1720-as évektől 1950-ig tevékenykedett a Szepességben, s egymást követő nemzedékei nyomot hagytak Lőcsén és környékén a táj történetében. Őket és korukat idézi meg Alena Kredatusová könyve.

Fordította: Cseh Károly

Gennadij Ajgi:

Csillagkép ablakomban

A 75 éve született csuvas költő versei Cseh Károly fordításában

A könyvről

Néztük hosszan a hídról az egymásba simuló két folyót: Tokajnál a Tiszába hömpölygő Bodrogot, majd lelkesülten odafordultam Ajgihoz: Gena, a te verseid ilyen fényes hullámzásúak! S tényleg, ezt az őserejű, világló lüktetést éreztem mindahányszor opusai fordításakor.

Akkor és ott – huszonegy éve, augusztus utolján — látható-láttató verssé emelkedett minden: a parti füzek zöld szüzekké („íva—gyeva” — játszottunk a szavakkal), a lépcsők betonhullámokká lényegültek, és a találkozás öröme ringatott, vitt az egymásra találás felé, melynek „lírai létlelete” e kötet. Címére utalva talán mondhatom azt is, könyvvé sorjázott félszáz verse: ott virrasztó „csillagkép ablakomban”.

Tekintetemmel teremtőjét (meg titkát): a három esztendeje égivé ezüstösült őszfejű, arany lelkű csuvast fürkészem, aki még itt és már ott is van egyszerre. A költőt, aki soraiban csillagzik tovább.

Cseh Károly

Gennadij Ajgi olyasmit vitt véghez, mint Ajtmatov vagy García Márquez: saját népét, kultúráját remekművekben írta be a világirodalomba. Szerepelt a Nobel-díjra javasoltak között. Csak sajnálni lehet, hogy a belső köröknél elfogyott az őt támogatók ereje. A jeles csuvas lírikust méltán tüntették ki a Francia Akadémia Desfeuilles-díjával, hazánkban pedig Artisjus-díjjal. és Ady-emlékéremmel jutalmazták műfordítói munkásságát. A 75 esztendővel ezelőtt, 1934. augusztus 21-én született Gennadij Ajgi csodálatos szellemiség-lelkiségű verseit, a költő-műfordító Cseh Károly Ajgi-fordításait, a Csillagkép ablakomban című kötetet az olvasók értő figyelmébe és szeretetébe ajánlom.

Cs. Varga István

Ki kicsoda Mezőkövesden? 2013

A könyvről:

A hely, ahol élsz, vagy éltél – mint például Mezőkövesd – léted formálója. Ez a dél-borsodi kisváros évszázadokon át ezreknek, tízezreknek volt ott-hona, illetve otthona ma is. Ez a kisváros évszázadok óta ezreket, tízezreket bocsátott, bocsát el országba – világba. A pontos számuk nem ismert, s még inkább nem az egyes emberek neve. A temetők síremlékei, fejfái ugyan őrzik – igaz korlátozott számban – az egykor élt kövesdiek nevét, ám a kő is porlad, a fa is korhad, ráadásul az utódok emlékezete is megfakul. S egyszer csak eljön az a pillanat, hogy aki volt egykoron, mára már nincs is. Ne hagyjuk, hogy ez így legyen! Könyvünk, mely úttörő vállalkozás nemcsak Mezőkövesden, hanem egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, gát kíván lenni az elmúlás hömpölygő folyamával szemben. Egyelőre kis gát, amely néhány száz névből épült, amelyet néhány száz név tart össze. Ez a gát védi ezt a néhány száz nevet. Igazi értéke az, hogy felhívó, felkiáltó jel! Üzeni a mának, hogy vagyunk, a jövőnek, hogy voltunk! Üzeni, hogy idekötődünk, hogy idekötődtünk! Üzeni, hogy valamennyien egy-egy falevél vagyunk azon az ezeréves tölgy-fán, amely nagyon mélyről gyökeredzik, s Matyó tölgyként ismer a világ.

Hajdu Imre főszerkesztő

Pető Margit:

Rozmaring ága, virágnak virága
Kedves vendég tiszteltessél, nálunk megvendégeltessél

A két könyv egy kötetben

A könyvről

Nagy örömmel ajánlom a tisztelt Olvasók figyelmébe Pető Margit Rozmaring ága, virágnak virága és a Kedves vendég, tiszteltessél nálunk megvendégeltessél című könyveit egy kötetben. Ez a különleges kiadvány az I. Matyó Világtalálkozó alkalmából jelenik meg újra. A matyó népszokásokat, mindennapokat feldolgozó gyűjtemény nemcsak híres matyó kultúránkat őrzi meg, mutatja be az utókornak, hanem ezen hagyomány továbbörökítésében is óriási szerepet vállal néprajzi, irodalmi, és gasztronómiai téren egyaránt. A szerző Matyóföld szívében töltött gyermekkorára emlékezve szól az ételek elkészítéséről, és nem csak erről. Leírásait népi mondásokkal, dallamokkal, történetekkel színesíti, ezzel egyedülállóvá és maradandóvá téve az alkotást. A könyvek eddigi sikerei önmagukért beszélnek, keresettségük sem véletlen.

A kötet őseink bölcsességét tartalmazza, mely eszement világunk mindennapjaiban különösen hasznunkra válik, Kívánom, hogy a könyv lapjai az év minden napján adjanak „útmutatást”, ötleteket a konyhában, segítséget a hagyományok őrzésében és jó példát az élet mindennapjaiban.

Dr. Fekete Zoltán
Mezőkövesd Város polgármestere

Hajdu Imre:

Jónás könyve

Jónás könyve címmel jelent meg a bogácsi születésű író-újságíró legújabb, sorrendben 40. kötete.

A mezőkövesdi Pető Nyomda kivitelezésében készült kötet az egykor Szentistvánon és Mezőkövesden katonáskodó, a Honvéd Trencsényi SE-ben futballozó Jónás Sándor, a későbbi sikeres üzletember-vállalkozó kalandoktól, sőt tragédiáktól sem mentes élettörténetét adja közre.

Bán József:

Matyó hagyományok nyomában

2. kiadás

Hajdanvolt eleink nyomában…

Az emlékezés, múltunk és hagyományaink felidézése, megőrzése és gondozása elősegíti napjaink történéseinek megértését. . Az elképzelésbe jól illeszkedett az a kéziratgyűjtemény, mely városunk szülöttének, Bán József tanár úrnak, hosszú évek óta folyó értékmentő tevékenysége eredményeként készült el. Ebből a gazdag anyagból sikerült egy néprajzi tárgyú válogatást közreadni, tisztelegve vele a szerzőnek, s egyben ajándékként az olvasónak. Bán József tanár úr az első kiadás megjelenése után elhunyt. A második kiadás megjelenését családja engedélyezte, és Mezőkövesd Város Önkormányzata kiadásában jelent meg.

„A népi szokásokban erkölcsi szabály, íratlan törvény, előírások, tilalmak, cselekményekhez kötött tevékenység és viselkedésrend van jelen, de illemtan, költészet, mítosz és mágia is jelentkezik” – idézhetjük a szerzőt. Az írásos kordokumentumok és a múzeumban őrzött tárgyak mellett éppen olyan ékesen őrzik egy közösség napjainak eseményeit a szájhagyomány révén ránk maradt emlékek, az e kötet lapjain elfeledett ismerősökként ránk köszönő, egykor hétköznapi „öltözékként” viselt ragadványnevek. Érdekes adalék a két világháború közötti időszakra a híres-hírhedt, a „hagy korogjon, csak ragyogjon” – szemléletnek véget vető ragyogóégetés történetének felidézése.

Az esztendő jeles napjainak, a hozzájuk fűződő hiedelmeknek elősorolása, a népi időjóslás, az évszázados megfigyelések összegyűjtése teljes képet nyújt arról a gondolkodásmódról, amellyel az élettel járó kockázatot akarták csökkenteni a természet jelenségeinek kifürkészésével és a maguk javára fordításával. Az „idő a gazda”, vagyis az regulázza a teendőket, szabályozza a paraszti lét folyását. Őseink kapcsolata a természettel létfontosságú, magától értetődő volt, ami napjainkra már nem mondható el. (Jövőnk talán azon múlik, hogy sikerül-e tudatos kapcsolatot teremteni újra a természettel. ) A szántóvető ember által gyakorolt ájtatosságok, imák, mint az előzőekből következik, szorosan kötődnek a földműves mindennapi tevékenységéhez, melynek sikerétől léte függött, ezért fohászai éppúgy nélkülözhetetlenek voltak, mint az időjárás figyelése.

Ritka, a maga nemében egyedülálló könyvet tart kezében az olvasó. Az utókornak érdekesség, a néprajzosoknak igazi kincsesbánya a hosszú évek során lankadatlan szorgalommal, a kortárs tanúságtévő megörökítő szándékával papírra vetett írások fűzére. Jó szívvel ajánlom figyelmébe minden lokálpatriótának, városunk múltjában búvárkodó helytörténészeinknek, de az unokák nemzedékének is, akik, talán folytatói lehetnek ennek a nemes és hiánypótló feladatnak. Önbecsülésünk mércéje, hogy elődeink hagyatékát hogyan mentjük át utódainknak örökségül.