Jezsuita misszió
Varga László:
Jezsuita misszió. A mezőkövesdi Kistemplom
Arról a Kistemplom-ról emlékezik ez az írás, amely Mezőkövesden az egykori Kavicsos-tó partján, immár torony nélkül, elhagyottan árválkodik. Ez a templom az alapító Jézus Társasága szerzetesrend apostolainak vezetésével kivirágoztatta az itt élők vallási, kulturális és társadalmi életét.
Az egykor benne élőknek kötelessége megörökíteni, és az utódoknak továbbadni azt a közösségépítő munkát, amelyet ez a templom nyújtott.
A Jézus Társasága szerzetesrend megalapítását 1540. szeptember 27-én hagyta jóvá III. Pál pápa az alapító Loyolai Ignác által benyújtott rendi alkotmány alapján. A jóváhagyás dokumentuma a Regimini Militantis Ecclesiae kezdetű pápai bullában található.
Ez a gyűjtemény, amely 470 évvel az alapítás után jelenik meg, nagyon röviden, legalább az általános ismeret szintjén szeretné bemutatni a jezsuita szerzetesrend történetét.
A hittérítő missziós út vezette őket Mezőkövesdre, ahol testet-lelket felemelő munkájukkal mintaszerű, messze sugárzó vallási közösséget hoztak létre.
Időszerű az emlékezés. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya 2009-ben volt 100 éves. Ideje az emlékezésnek Mezőkövesden is. Emlékezni azokkal, akik még tudják, hogy milyen áldásosan működött a mezőkövesdi Jézus Szíve Kistemplom és jezsuita rendház, és emlékeztetni, tanítani azokat, akik már/vagy még semmit sem tudnak arról, hogy mekkora vallási, erkölcsi, kulturális és társadalmi fejlődést jelentett a jezsuiták tevékenysége az akkori lakosság életében és honnan ered ma is éltető hatása.
A Kistemplom alapkövét 1922-ben tették le, 1923. január 21-én felszentelték és megkezdte működését. Összesen 28 évig működhetett itt a magyar jezsuita rend és már 1950-ben felszámolta, elüldözte őket a kommunista rendszer.
Hol tartanánk, ha az elmúlt száz éven át töretlenül tevékenykedhettek volna a jezsuiták Mezőkövesden?
A jezsuita rend hazánkban a szétszóratás óta nem tudott megerősödni, kevés a felszentelt pap és a segítő testvér. A Kistemplom működtetését nem tudták vállalni az 1989-es rendszerváltás után. A rendházat azóta lebontották, elárvultan áll a kongregációs kultúrterem és lebontották a Kistemplom tornyát is. Harangjait az újonnan épült rangos Jézus Szíve-templom tornyába költöztették. Sokan vagyunk, akik ennek a templomnak és rendháznak a falai között serdültünk fel, itt kaptunk lelki útravalót. Szomorúan látjuk a templom csonka oromfalát a szerényen kiemelkedő torony nélkül és kérdezzük, mi lesz a sorsa a templomnak? Most a templom belseje kifosztott, elhagyott, és a kegyetlen elmúlás látványát nyújtja. Hálátlanság ez! Nem ezt érdemli az imádság és a szeretet háza. Nem ismerek templomot, amelyik ilyen sorsra jutott!
Ez a templom zsongó hitélettel volt tele. Minden korosztály zsúfolásig megtöltötte az ünnepi miséken, litániákon és lelkigyakorlatokon. Tízezrek vándoroltak ide az egész országból a Jézus Szíve búcsúkra. Missziós tevékenysége túlterjedt határainkon. Istennek hála! A Kistemplom-ról vezetett kéziratos dokumentumok megmaradtak és megtalálhatók a Jezsuita Történeti Könyvtárban Budapesten. Ezek képezik az alapját ennek a gyűjteménynek, kiegészítve a még élő tanúk emlékeivel.
Varga László
lokálpatrióta, okleveles gépészmérnök,
nyugalmazott iparjogvédelmi főtanácsos
Az 1956-os forradalom és szabadságharc mezőkövesdi eseményeit tárja az olvasó elé. Szlovák Sándor fáradtságot nem kímélve végezte kutatásait, hogy minél hitelesebben tárja fel a város és környéke megmozdulásainak tényeit. Sok olyan szemtanút kutatott fel, aki valamilyen formában részese volt az eseményeknek, vagy mint szenvedő alanya, vagy mint szemlélője. Sajnos, nehezítette munkáját, hogy csak néhány korabeli dokumentumot lehetett fellelni, és ezért főleg elbeszélésre volt kénytelen hagyatkozni. Megemlékezik a folyóirat az ’56-os hősi halottakról, azok emlékének ápolásáról, kiegészítve az október 23-i ünnepi megemlékezéseken 1991-től elhangzott beszédekkel, valamint az eltelt időszakban megjelent újságcikkekkel, ’56-ot méltató versekkel, festményekkel.
Mint az alcímből is kiderül, a könyv nagyrészt az 1956-os eseményeket dolgozza fel a szerző, Pataki József nemzetőr hányattatott életén keresztül. Speciális nézőpontból szemléli az országos és mezőkövesdi eseményeket, majd a forradalom hangulata magával ragadja, és így szenvedő alanya lesz a korszak és a megtorlás éveinek. A mű nemcsak helytörténeti dokumentumként érdekes az olvasó részére, mert kibontakozik benne egy mezőkövesdi nemzetőr hányattatott sorsa, egy emberi lélek is elé tárul vívódásain keresztül.
Az 1956-os eseményeket gyűjtötte csokorba, összefoglalva a megyében történt eseményeket az újabb kutatások szerint. A folyóirat 1956-os megyei arcképcsarnokkal kezdődik, melyben Mikulás Gábor, mint a mezőkövesdi munkástanács elnöke, dr. Mizsei Béla ügyvéd, a munkástanács tagja, dr. Tokár Vince, a nemzetőrség parancsnok helyettese és Zámbory József hadnagy, a nemzetőrség parancsnoka is szerepel. Ezt követik a megyében történt események leírásai, köztük részletesen a mezőkövesdi események, Szlovák Sándor tollából, majd ezt egészíti ki dr. Szedresi István 56 Mezőkövesden gyermekszemmel és ’56 kövesdi gyermekhőséről című írásai. A periodikát a Székelyné Forintos Judit által készített, a témával foglalkozó írások válogatott bibliográfiája zárja. A kiadványban és a borítóján korabeli fotókat találunk.
Az 1956-os forradalomban tevékenyen részt vevő Kovács István mérnök a megtorlások elől menekülve Ausztráliát választotta új hazájának. Több évtizedes motortervezői munka és szakmai sikerek után a General Motors melbourne-i központjában magas beosztású vezetőként dolgozott. Ausztráliai birtokáról évtizedek óta hazajár Matyóföldre. Mindkét lakóhelyén szereti környezetét szépíteni, fákat telepíteni, „hogy szebb legyen a Föld!”
Mindig öröm, ha egy olyan új könyvet mutathatunk be, amely városunk szellemi örökségeit gyarapítja. Nagy Imre „Fújjuk a magunkét” című könyvében az elmúlt 50 év Mezőkövesd zenei történelmének egy kis szeletét, a fúvószenekarnak fél évszázados munkáját írta meg.
„Csörgedező források” – a mezőkövesdi magánájtatosságok sajátságos énekgyűjteménye, a teljesség igénye nélkül. ez a kiadvány a különböző imacsoportok által közkedvelt énekek egybefoglalása, mely tartalmazza a hívek ajkáról összegyűjtött régi és új változatokat. huszonöt éves egyházzenei szolgálatban eltöltött tapasztalatom azt bizonyítja, hogy a régi énekek „életben tartása” létszükséglet a hívő nép körében. Ez a gondolat vezérelt az énekeskönyv kiadására, mely magába foglalja a majd másfél évtized alatt Mezőkövesden szerzett tapasztalatokat, és a közös éneklés által Istenre való ráhangolódás élményeit, hálaadásait, kéréseit, fohászait. Hiszem és remélem, hogy ezáltal is a fiatalság körében a már nem ismert, vagy feledésbe merülő helyi énekek újjáélednek és „tovább élnek”. Ajánlom mindenkinek, mint hasznos segítséget, aki e magánájtatosságokban tevékenyen részt vesz.
Varga Mariann, mint néprajzkutató közel fél évszázada foglalkozik a magyar – ezen belül a matyó – népművészet kérdéseivel.
A címmel ellentétben a szerző nemcsak a híres matyó íróasszony által rajzolt csodálatos matyó motívumokat mutatja be, hanem rövid áttekintést ad a matyó népviseletről, valamint a matyó hímzés korszakairól is. Kisjankó Borin kívül bemutatja a híres matyó íróasszonyokat, majd külön fejezetet szentel Kisjankó Bori életének és művészetének. Ezután következnek a híres íróasszony rajzai a rajzok pontos leírásával. A füzetszerű könyvben bőséges bibliográfiát is találunk, melyek a matyó kultúrához kapcsolódnak.
Pap János, MAME elnök által szerkesztett könyv a 2010-es év felolvasóüléseinek anyagát tartalmazza. A Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete fontos feladatának tekinti, hogy minél jobban feltáruljon Mezőkövesd múltja és jelene.